„Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.” (Mát. 28:5)
Az angyalok, akiket Isten a Megváltó sírjánál való szolgálatra küldött, bizonyára nagyon örömteli küldetésnek tartották, hogy a sír elől a követ elgördítsék; hogy az üres sírnál őrt álljanak; és hogy elmondják a jó hírt a nehéz szívvel oda érkező tanítványoknak. Felettébb örömteli üzenetet bízott Isten rájuk: Jézus, akit barátai halottnak gondoltak – újra élt, méghozzá mindörökké! A sírban feküdt – de már nincs ott többé!
Az üres sírnak számos dicső mondanivalója van. Először is az, hogy Jézus ténylegesen meghalt. Ide temették – igen, pontosan erre a helyre. Itt pihent a feje, és amott a lábai. Itt vannak a temetési gyolcsok – a finom vászon-darabok, melyeket szelíd kezek az Úr teste köré tekertek. Itt a keszkenő, mely az arcát fedte. Igen, pontosan itt feküdt az Úr. Nézd meg e helyet, és jól jegyezd meg…
View original post 1,234 more words
Talmidimblogging 